"- Mert mi a baj?
- Lehet, hogy nem vagyok elég én ehhez a kémiához. Át akarok menni anglisztikára.
- Akkor tedd. Meg van rá a lehetőséged
- De anyáék nem így fogják fel. 
- És miért nem megy?
- Sosem úgy csináltam, ahogy kellett volna. 
- Mert ki csinálja úgy?
- Szobatársam. 
- És van élete?
- Nincs? 
- (nevetés) Na látod! Akkor? Csináld azt, amit igazán szeretnél."

"- Tanultál?
- Sosem úgy, ahogy kellett volna. 
- Na látod, itt rontottad el. 
- Tudom. Ezért gondolom azt, hogy megérdemlem. "

"- Miért nem biztos?
- Buktam az egyik laborom. 
- Elsőre?
- Másodjára. 
- Hujuj...akkor felveszed harmadjára. 
- Nem biztos. 
-Mert?
- Lehet hagyom az egészet a picsába. 
- Ilyen könnyen feladod?"

Ígértem, hogy ha lesznek fenn képek, akkor írok az első nagy kollégiumi eseményről. Íme hát egy rövidke beszámoló, képekkel megspékelve. :)

A kollégiumban minden évben megrendezésre kerül a Mr Öthalom, ahol a kollégium legbelevalóbb (és néha még helyes) srácát választjuk meg egy vetélkedő keretében. Először a lányok szavaznak, hogy ki legyen az a hat ember, aki versenyezhet a címért. 

Az idei téma a Trónok Harca volt. A díszlet is jól el lett találva, feladatokból kivételesen nem volt túl sok. Az előző két évben szerintem az volt a baj, hogy túl sok volt a feladat és a végére a versenyzők túl részegek, mi meg eléggé unottak lettünk. 

Ebben az évben ez nem történt meg. Legalábbis részemről biztosan nem, nem tudom, mások hogy voltak vele. 
A versenyzők is kitettek magukért jelmez terén, valamint az adott szereplő bőrébe is jól beleélték magukat. 
A feladatok izgalmasak voltak, az egyik még meglepő is, hiszen a vetélkedő szünetében a versenyzőknek az volt a feladatuk, hogy minél több lány mellét megfogják ( a könyvek és a sorozat szellemiségét követve). Expasim mondta is, hogy most szívesen lett volna versenyző. :D Voltak úriemberek, de kettő a hatból túlságosan is élvezte a feladatot. De most az egyszer el lett nézve, a világért se gátoltam volna őket a feladat elvégzésében. 

"Aegon Targaryen" sárkánya volt a legötletesebb, igazán kitett magáért a sárkány. De a vetélkedő utáni párbeszédet nem felejtem a sárkány és egy srác között:
- Van tüzed?
- Nincsen.
- Sárkány vagy, b*zd meg, mi az, hogy nincs tüzed, szégyeld magad!

A végén azért csak megtalálta az öngyújtóját és olyan hangot adott ki, mint aki tüzet fújna. XD

A kedvenc feladatom a szinkronizálás volt. Kivágtak jeleneteket a sorozatból és azokat kellett szinkronizálni a versenyzőknek. Aki ismeri, az nem lepődik meg rajta, hogy a 6-ból 4 pornójelenet volt. Ennek ellenére nagyon jó adaptációk születettek.

A buli is jó volt utána, hiányzott már a kolis emberekkel való táncolás. Meg maga az, hogy levezessem a felgyülemlett feszültséget. Bár volt egy óra, amikor csupa olyan zenét játszott a dj, hogy a világból kimenekültem volna, de nem volt azért olyan nagy probléma. Egyik barátnőmmel még egy közös kép is készült a bulin. :)

Igazából nem tudom/akarom tovább részletezni a témát. A bővebbenre kattintva megnézhettek pár képet. Az illetőket nem kérdeztem meg, hogy ide feltehetem-e, de mivel már amúgy is fenn van a neten, ahol akárki megnézheti, nem hiszem, hogy bánnák a dolgot. Akkor beszéljenek a képek! :)

Tegnap este le lettem kurvázva. Mert mi az, hogy alakulóban van egy sráccal valami, én meg továbbra is lefekszem expasimmal. 
Először is: W-vel még semmi sem biztos, hiszen vasárnap óta nem is beszéltünk, hétfőn futottunk véletlenül össze a városban, de amúgy semmi. 
Szobatársam kérdezte, hogy hát nem beszéltük meg? Mondom nem. Emlékezni gondolom emlékszik, csak arra nem, hogy miket beszélgettünk, amit nem is csodálok, mert elég sokat ivott. 
Én el tudom képzelni, hogy az idő alatt, amit hétvégén együtt töltöttünk, meggondolta magát, és mégsem akar tőlem semmit. Csak ki akarta próbálni, milyen a csók, megkapta és ennyi. 

Azért lennék ennyire cinikus, mert V tényleg ennyire szétszedett volna ezen a téren? Egy részeg embernek már azt sem vagyok hajlandó elhinni, ha levegőt vesz. 

Nem bánom, hogy megtörtént a csók, már én is kíváncsi voltam rá, hogy W-vel milyen. Ha meg meggondolta magát, akkor meg volt egy jó esténk, mint már írtam korábban. 
Manapság már nem úgy megy, hogy smárolsz valakivel és akkor evidens, hogy összejöttök. Erről ennyit. 

Így most várom, hogy jelentkezzen, ha meg nem lesz semmi, akkor így jártam. Én nem fogok nyomorékoskodni. Még egy V 2. extra rövidített verziót sem szeretnék lejátszani. 
Én élveztem a csókot, és nem lenne ellenemre, ha több is lenne köztünk, de nem akarom beleélni magam semmibe, és főleg nem fogom elvárni, hogy részegen smároltunk és mondott szépeket, hogy nekünk akkor járnunk el. Tényleg nem ez a világ van már.

Az viszont hihetetlen, hogy egy emberrel való élményem ennyire hatással lehet a többi fiúval lévő kapcsolatomra és az egész hozzáállásomra. Pedig nagyon úgy tűnik, hogy így van. És ezen mikor fogok túllépni? Nem tudom. Most már minden pasihoz így fogok viszonyulni akkor is, ha igazán érdekel?

De nem csak V-t hibáztatom emiatt. Viszont tényleg annyira belém égett ez az élmény, hogy nem tudom, valaha is tudok-e majd teljes bizalommal fordulni egy fiúhoz. Tényleg nem csak Ő a hibás, hiszen én meg naív kislány voltam, aki azt hitte, hogy belőlünk lehet valami, és két évem erre ment rá. Belegondolni is rossz, hogy ennyi időt "elvesztegettem" a semmire. Hiszen az elejétől tudhattam volna, hogy belőlünk sosem lesz semmi. 

Szóval ez a nagy helyzet. Ha ettől most kurvának hívnak, akkor hívjanak meg tartsanak annak, nem fog érdekelni. Akkor kurva vagyok. De szar nekem...

A következő hetekben sok gondolkodni valóm lesz. Viszont jelenlegi helyzetemben kivételesen örülök, hogy az előre parázós típus vagyok, így nem most jön ki rajtam a teljes hiszti. Bár majd hisztizek akkor, ha anyáék leordítják a fejem, hogy a gyerek mit csinált. 

Erről most az a helyzet jut az eszembe, amikor gimiből is egy hajszál híja volt, hogy kirúgjanak. Csak akkor nem a tanulmányi eredményem miatt. Ha visszagondolok, sok olyan dolgot csináltam, ami miatt kitehették volna onnan (is) a szűrömet, csak ügyes voltam és nem jöttek rá szinte semmire. 

Most viszont nem voltam ügyes. Vége van. Tényleg elcsesztem. De addig nem akarom elmondani a szüleimnek, amíg nem lesz kész tervem. Jövőhét csütörtökön beszélek az angol tanszék vezetőjével, hogy ha én jövőre anglisztikás akarok lenni akkor hogy és mint kellene csinálnom a dolgokat. Hiszen nem válaszolhatom azt a szüleimnek, ha megkérdezik, hogy mihez akarok most kezdeni, hogy nem tudom. 
Tudom, hogy képes vagyok meggyőzni őket, hogy visszaengedjenek. 

Nem tudom, hogy a pszichiáteremmel beszélnem kellene-e. Hogy szerinte mit csináljak. Hogy következő félévre se maradjak már, hanem inkább menjek kórházba kikúráltatni magam. Bár nyár végén én döntöttem úgy, hogy az a legjobb opció, ha visszajövök. Hát mégsem ez lett a legjobb döntés. 

Tudom, hogy sovány vígasz lesz nekik, akármit is mondok. És magamért vagyok felelős. De borzasztóan érzem magam, hogy már egy csomó pénzt belém öltek és nem akarom, hogy veszendőbe menjen. Én vinni akarom valamire az életben és ők is tudom, hogy ezt szeretnék. Ehhez viszont az kell, hogy visszaengedjenek tanulni. 

Több megvalósítható opciót ki kell találnom, hogy ha az egyik terv mégsem jönne össze, akkor legyen egy másik. 

Jelenleg annyira összemosottak ezzel kapcsolatban a gondolataim, hogy csak akkor folytatom ezt a témát, ha már letisztultak bennem a dolgok. Tudom, hogy nekem kell döntést hoznom, csak szüleim remélem nem vesztik el az összes bizalmukat és engedik, hogy tanuljak tovább. 

Azért nem lesz itt semmittevés. Folytatom, mintha mi se történt volna. Ösztöndíjat azért még szeretnék arra az esetre, ha anyáék megengedik, hogy folytassam tanulmányaim. 

Nem tudom W-vel is mi lesz. Mondjuk jelenleg nem ezzel kellene foglalkoznom, mert ez a legkisebb gondom, de inkább ezen agyalok, mint a suli témán. Mert nincs kedvem egész nap feküdni az ágyban és bőgni. Annak is eljön az ideje, de még most ki kell tartanom és igyekszem nem arra gondolni állandóan. 

Szóval ezzel a témával kapcsolatban a lényeg, hogy nem akarom úgy csinálni, mint eddig. Csak egyszerűen nem tudom megtalálni az arany középutat. 

Én mindig olyan voltam, hogy ha tetszett egy srác, akkor bátran kimutattam, hogy nekem bejön. Aztán jól be is néztem. Vegyük csak V-t. Attól a csóktól annyira beleéltem magam az egész dologba, hogy folyton zargattam találkával meg az érzelmeimmel. És csak rossz vége lett. Ahogy azoknak is, ahol nem jutottam el olyan messzire. 

Ugyanakkor nem akarok "jégkirálynő" sem lenni, mert akkor meg azt hiszi, hogy én nem akarok semmit. Ami nem igaz. Csak nem akarom elszúrni ezt az egészet. Legalább az életem ezen szelete legyen rendben. Csak nem akarom (ezt is) elcseszni. 

Tudom, hogy sokszor nem egyértelmű a viselkedésemből, hogy én mit is szeretnék, de nem fogom azt eljátszani, amit eddig. Csak nem tudom (ebben sem), mi lenne a legjobb megoldás. Mert tudtára akarom adni, hogy én kedvelem és többet is el tudok vele képzelni már régebb óta, de nem akarok nyomulni, meg a sarokban sem ülni és arra várni, hogy ő lép, mert abból se sok jó sülhet kis. De úgy vagyok vele, ha tényleg érdeklem, akkor úgy is jelentkezik. Ha meg meggondolta magát, akkor meg volt egy jó esténk/hétvégénk és kész. 

Tényleg igyekszem ezt a legnagyobb problémámnak beállítani, hogy a sokkal rosszabbakkal ne kelljen (egy ideig) foglalkoznom. Mert nekem jelenleg így könnyebb. Lehet, hogy rossz taktika, de mindenki úgy próbál segíteni magán, ahogy tud, hogy kicsit könnyebb legyen a szarban taposni. :)

Most elvagyok, mint a befőtt. Tegnap este megint találkoztunk. Most sem volt semmi, de ez úgy érzem, nem is baj. Így is fordított sorrendben kezdtünk neki, nem baj az, ha ezután normális mederben folyik ez az egész. 

Ahogy gondolkodtam, (igen, szerintem világ életemben szeretni fogom túlkomplikálni és túlgondolni a dolgokat) rájöttem, hogy lehet Gy-t csak egy hónapig ismertem, de legalább arra ráébresztett, hogy igenis képes vagyok még érdeklődni az expasim és V-n kívül más fiúk után is. És ez már önmagában egy hatalmas eredmény. Jó, mindenki azt mondja egy fájdalmas élmény után, hogy ő márpedig többet nem kezd senkivel, aztán mégis jön valaki, aki ezt teljesen felborítja. 

Nekem már azért is megérte az elmúlt másfél hónap - és főleg az elmúlt három nap -, hogy tényleg meglássam, vannak még más fiúk is a világon, és hogy nem vagyok annyira béna, hogy ne legyek szimpatikus senkinek. Csak nem szabad a sarokban ülnöm és sírnom, hogy nekem milyen szar. Egy új párkapcsolat, ha az rövid idejű lesz is, biztos jó hatással lenne rám. Bár ez lehet csak azért fogalmazódott meg bennem, mert jelenleg nagy szükségem lenne egy igazán stabil emberre, aki minden pillanatban fogja a kezem, még akkor is, ha éppen nincsen velem. 

Az egyetlen amin meglepődöm az az, hogy ilyen téren nekem nem szokott pörögni az életem. Lassan engedek bárkinek is, aztán meg ha rossz is, sokáig is nyűglődök rajta. De most nem ezt teszem. Igyekszem meglátni a kínálkozó lehetőségeket és nem rögtön a buktatókra gondolni. 

Jaj, holnap lesz a nagy nap. Megtudom, hogy az iskolával hogyan is lesz tovább. Vagyis ahogy én tervezem. Aztán, hogy anyáék hogy akarják az már egy másik történet...